Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Hankó Zoltán,

  • 500 millió forint hitelt vettek fel a patikusok

    Medicina Fórum
    MTI

    Tizenhárom gyógyszerész 500 millió forint hitelt vett fel a gyógyszerészi tulajdon növelését támogató intézkedésként a patika hitelprogram keretében. A kormány ehhez 90 millió forint kamattámogatást biztosít - tájékoztatott Ladányi Márta. Az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára elmondta azt is, hogy a kistelepüléseken működő patikák részére az idei 700 millió forintos költségvetési támogatás jövőre egymilliárd forintra nő, a generikus programra az idei 3,6 milliárd forint helyett jövőre 4,1 milliárd forint áll majd rendelkezésre.

    A helyettes államtitkár közölte azt is, hogy idén novembertől indul az e-recept, amellyel párhuzamosan egy évig még megmaradnak a papíralapú vények is. Mint mondta, 2018. november 1- je után már csak e-receptet használják, amelyhez - kérésre - egy úgynevezett vényfelírási igazolást állít ki a háziorvos. Szerinte az elektronikus receptre történő áttérés nem okoz majd fennakadást. Amíg az e-személyit (illetve olvasót) teljes körűen be nem vezetik, addig minden patika részére biztosítják a technikai feltételt.

    A kötelező védőoltásokkal kapcsolatban megismételte, hogy a 2, 3, 4 és 18 hónapos korban esedékes diftéria, szamárköhögés, tetanusz, vérmérgezés (Haemophilus influenza b) és gyermekbénulás elleni ötkomponensű oltóanyagból július 10-től kiszállították a szükséges tartalékot, a további oltóanyag-mennyiség kiszállítását pedig pénteken kezdik, így a vakcina hamarosan az ország minden részébe megérkezik. Védőoltás-ellátásban zavar jelen pillanatban nincs Magyarországon - emelte ki a helyettes államtitkár.

    500mill

    Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke a sajtótájékoztatón, megemlékezve a gyógyszertárak 1950 júliusában történt államosításáról, arról beszélt, hogy 2010 óta napjainkig sikerült csak igazán visszaállítani a gyógyszerészek 1950-ben elvett tulajdonjogát, szakmai kompetenciáit és érdekvédelmi szerveződés lehetőségét. A kamarai elnök felidézte, hogy 67 évvel ezelőtt egyszerre államosították az ország összes közforgalmú gyógyszertárát, sok helyen még a személyes vagyontárgyakat is elvették, és azonnali hatállyal kellett elhagyni az akkori tulajdonosoknak a gyógyszertárakat. "Elvették a tulajdont, a szakmai kompetenciákat és az érdekvédelmi szerveződés lehetőségét" - tette hozzá.

    Hankó Zoltán szerint a 2006-os gyógyszerpiaci liberalizáció során - igaz más módszerekkel -, de ugyanez történt; a működtetés, a szakmai kompetenciák elvétele és a kamara, mint köztestület jellegének megszűntetése. A kamara mindig arra törekedett, hogy ezekben érdemi változás történjen, amelynek feltételei 2010 óta állnak fenn - jelezte.

    Nyitrai Zsolt stratégiai társadalmi kapcsolatokért felelős miniszterelnöki megbízott arról beszélt, hogy 1950. július 28. a gyógyszerészet fekete napja. Mint mondta, az elmúlt években közösen dolgoztak a kamarával a patikák gazdasági stabilitásának visszaállításán, a tulajdonosi program megalkotásán és végrehajtásán, valamint a fiatal gyógyszerészek helyzetének javításán. Úgy vélte, mind a három pontban komoly előrehaladást értek el, és komoly elégtétel 67 év után, hogy idén januártól gyógyszerészi többségi tulajdonba kerültek a patikák. Jelezte, a kamarával újabb stratégiai megállapodásban gondolkodnak, amelynek részleteiről azonban még nem kívánt nyilatkozni. Hozzátette, Magyarország kormánya köszönetét fejezi ki a 8300 gyógyszerész és a 7500 gyógyszertári asszisztens felelősségteljes munkájáért.

    Bemutatta a gyógyszerész tájékoztató kiadványt is, amelyben a 2010-től megvalósuló kormányzati eredmények olvashatók.

  • Kevés a pénz, sok a baj

    Nógrádi Tóth Erzsébet

    Medicina Fórum

    Kevés a pénz, sok a baj – párbeszéd szükséges

    A szakdolgozó hiányt tartják az egészségügy egyik legnagyobb gondjának a Média Fórumnak nyilatkozó szaktekintélyek, akik úgy vélik, megújításra szorul az orvosképzés és továbbképzés, de van tennivaló az egészséges életmód elterjesztésében is.  Körinterjúnk három kérdésével arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett szakemberek mit tartanak az 2017-es év legnagyobb gondjának az ágazatban, és hogyan látják a kiutat. Válaszadóink abc sorrendben: dr. Balogh Zoltán (B.Z.), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Bogsch Erik (B.E.), a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, dr. Éger István (É. I.), a Magyar Orvosi Kamara elnöke, dr. Hankó Zoltán (H. Z.), a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Prof. dr. Karádi István, a MOTESZ elnöke, dr. Velkey György (V.Gy.), a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke.

    Dr. Balogh Zoltán Bgsch Erik Dr. Éger István

    Dr. Hankó Zoltán Dr. Velkey György
    dr. Balogh Zoltán Bogsch Erik dr. Éger istván dr. Hankó zoltán Prof. dr. Karádi István dr. Velkey György

     

     

    - Mit tart legnagyobb gondnak 2017 tavaszán a hazai egészségügyben?

    B.Z.„Az egyre növekvő szakdolgozói létszámhiányt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi az ágazatban dolgozók napi munkáját és további megmaradását. A fokozódó terhelés növeli a kiégést és a munkahelyek, az egészségügyi pálya elhagyását. Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók, köztük a körzeti ápolók, a védőnők, a fogászati asszisztensek anyagi helyzete tavaly, és az azt megelőző intézkedések ellenére nem változott jelentősen. A hiány már ezeken a szakterületeken is érződik.”

    B.E. „A legnagyobb probléma az elvándorlás, nemcsak az orvosok, hanem a szakápolók részéről is. Ezt mindenképpen meg kell állítani, mivel véleményem szerint az utolsó percben vagyunk ez ügyben. Mind a szakma, mind a laikusok érzik, hogy nincs mindenhol megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, de az átlagember talán ezt még nem érzi akkora veszélynek, mint amennyire az orvosok. A betegbiztonságot jelentősen befolyásolja az egészségügyre költött összeg nagysága. Fontos, hogy a döntéshozók Magyarországon is felismerjék az egészségügy mielőbbi fejlesztésének jelentőségét és arra a szintre helyezzék a prioritási listán, amit megérdemel. Az egészségmegőrzés sikeressége mindazonáltal az emberek hozzáállásán is múlik, tudniuk kell, mennyire fontos az egészségük védelme, az egyéni felelősség vállalás és a prevenció.”

    É. I „Nélkülözhetetlen annak belátása, hogy az egészségügy fontosabb stratégiai kérdés egy kis közép-európai ország számára, mint például a hadereje. Nem véletlen, hogy minden mást megelőzve ágazatunk a közérdeklődés legelső helyére tarthat számot. Bár az ágazati bérfelzárkóztatás végre megindult - különös tekintettel a hazai gazdaság jelen állapotára – annak jelentős felgyorsítása az elsődleges feladat.”

    H. Z. „Az egészségügyről folyó diskurzusokban ma (is) slágertéma a struktúra átalakítása, a finanszírozás elégtelensége, a modern technológiák elérhetősége és a szakemberhiány. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy az egészségügy gondjainak jelentős hányada az egészségügy szervezeti struktúráján és működésén kívüli területeken képződik. Életünknek alig van olyan területe, amely a testi és lelki egészség megőrzését segítené. Lehetne egészségesebb a táplálkozásunk és az életvitelünk, kiegyensúlyozottabb munkahelyi és családi miliőre lenne szükség és többet törődhetnénk a környezetünkkel is. A megbetegedésekre kondicionáló környezet haszna a gazdasági szereplőknél jelenik meg, a gyógyítás költségei pedig a betegekre és a társadalomra hárulnak. Ha ezen még nem is tudunk változtatni, legalább beszélni kellene róla.”

    K. I.„A mai egészségügy fekvőbeteg ellátási részének jelenlegi egyik legnagyobb gondja a nővérhiány. Mégpedig az ágymelletti, három műszakban dolgozó, szakképzett nővérek hiánya. A fő ok természetesen a jövedelem, mert ezek a nővérek igen nagy felelősség mellett, magas szakmai színvonalú munkát végeznek igen alacsony bérért. Ennek az lett a következménye, hogy sorra szűntek meg a nővérképző helyek, - elsősorban a jelentkezők hiánya miatt-, illetve a végzett nővérek sem az ágymelletti ápolói munkát választották. Azok, akik továbbléptek és főiskolai diplomát szereztek főnővéri, vagy speciális, egyéb foglalkoztatásban (diplomás oktató, egyéb szervezői feladatokat végző szakember stb.) dolgoznak. Az eddigi béremelések elégtelenek, a fejlett országokban elérhető bérek legalább 60-65 százalékát kellene biztosítani, ami egyrészt csökkentené a külföldi munkavállalást, másrészt a szakmába áramlást segítené elő. Azonnal, országszerte nagy létszámú oktatást kellene indítani és ösztöndíjjal kellene bátorítani a szakmaválasztást.

    A másik probléma az alapellátásban keresendő. Kiüresedő háziorvosi praxisok, igen idős háziorvosok, ez jellemző a jelenlegi helyzetre. Itt is egyrészről az anyagi megbecsülést kellene megfelelő szintre hozni és a háziorvosi továbbképzés rendszerét kellene megújítani úgy, hogy a gyakorlati orvoslás legfontosabb témáira kellene koncentrálni és regulárisan - például visszatérő 2-3 éves periódusokban - átfogó, összefoglaló kiadványokkal, internetes programokkal segíteni és korszerűsíteni a tudásukat.”

    V.Gy. „Egészségügyünk legnagyobb bajai a társadalmi megbecsültség hiányából adódnak. Első helyen az ápolók helyzetét említem: kevesen vannak, és embertelenül sokat dolgoznak, megalázó körülmények között. Kevés az egészségügyre fordított pénz és sok a baj a finanszírozás szerkezetével is. Orvosaink képzése és továbbképzése megújításra szorul, és vállalható életpályát kell nekik biztosítani a közellátásban. Sajnos jellemzően csapnivaló a szolgáltatási színvonal, ami a szakmai eredményesség leértékeléséhez vezet. A betegút rendszer és a szolgáltatási csomag definiálatlansága is sok probléma gyökere. Az emberek egészségtudatossága gyenge és még mindig sok a beteljesíthetetlen illúziójuk az „ingyenes, magas színvonalú, hozzáférhető” rendszerelemekkel kapcsolatban.”

    - Mit javasol, esetleg mit tehetne Ön az egészségügyi ellátás jobbítása érdekében?

    B.Z. „Kiemelten fontos, hogy legyen Nemzeti Ápolási Stratégia a hiányszakmák (például az ápolók, szakápolók) gondjainak megszüntetésére, komplex program induljon az álláshelyek betöltésére, az ápolás körülményeinek javítását célzó eszközök beszerzésére. Tekintettel arra, hogy világosan láthatóak a meglévő adatokból az egyes szakterületeken, intézményekben, vagy akár területi, megyei szinten a szakdolgozók életkori adatai és ezek tendenciái, az utánpótlás kérdésében központi intézkedéseket kell tenni. Olyan keretszámokat kell kialakítani a szakképzésben, és a felsőoktatásban ápolói tanulmányokat folytató ápolóhelyekre vonatkozóan, melyekkel megfordítható a már évek óta tartó, sőt fokozódó létszámhiány. Ugyancsak fontos egy országos médiakampány indítása a jövő ápolóinak toborzására, az egészségügyi szakdolgozók megbecsüléséért, az álláshelyek betöltéséért, a szakdolgozói pálya vonzóvá tételéért, a biztonságos betegellátás megteremtéséért”.

    B.E.„Magyarország GDP arányosan az egészségügyre sajnos még mindig nem költ eleget. Véleményem szerint az egészségügyben dolgozók bérrendezése a legfontosabb, ezt követően lehet beszélni további, szintén igen fontos teendőkről, például a rendelkezésre álló kapacitások optimális kihasználásáról. Mi abban hiszünk, hogy lépésről lépésre lehet a legjobban fejlődni, legyen szó egy emberről, egy nagyvállalatról vagy egy országról.Amit mindenképp kiemelnék még, az a betegedukáció fontossága. Bár az orvos köteles a lehető legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének az állapotáról, a kezelésről, erre azonban a jelenlegi ellátórendszerben sajnos nincsen elég idő. A háziorvosoknak kevés eszközük van arra, hogy pácienseiket egészséges életmódra sarkallják, ezért szükségesek a betegedukációs programok. A prevenció és egészségmegőrzés jegyében indított Richter Egészségváros Programunk pontosan ezt a célt szolgálja, vagyis hogy felhívjuk a lakosság figyelmét az egészségtudatosság jelentőségére, a megelőzés fontosságára. Természetesen a gyógyszerár támogatásra fordítható költségvetési források összegének emelését is nagyon fontosnak tartom, hiszen egy elöregedő társadalomban egyre nagyobb mértékű a gyógyszerfelhasználás. Problémának látom, hogy az alapellátásra egyre kevesebbet fordítunk.”

    É.I.„Súlyosan téves, magukat szakértőnek kikiáltó személyek szájából rendre ismételgetett állítás az, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer finanszírozhatatlan, teljes reformra szorul. Nem vitás, hogy minden nagy rendszer működésében lehet hibákat találni, és azokat nyilván korrigálni is kell, azonban legelőször az elégtelen finanszírozás által okozott alapvető zavarokat kell megszüntetni ahhoz, hogy az ágazat működése elfogadható mederbe kerüljön. és e folyamat kiteljesedésével adódhatnak az esetleges korrekcióra szoruló ügyek.

    Az érdemi, értelmes, kiszámítható lépések elmaradása nemcsak a közbizalmat ásta alá, hanem egyúttal óhatatlanul teret nyitott olyan, nem kellően ellenőrzött ellátási formáknak, amelyek aláássák a szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség elvét, fokozva az amúgy csökkentendő esélyegyenlőtlenséget. Mindez végső soron társadalmi kettészakadáshoz vezet. Sajnos e megállapítás már nem annyira a jövő, mint egyre inkább a jelen fájdalmas realitását mutatja.”

    H. Z. „Az egyik szakmai köztestület vezetőjeként osztozom az egészségügyi ellátásért való felelősségben, bár ez elsősorban a saját szakterületemre vonatkozik. Az elmúlt években a gyógyszerészi kamarának a kormánnyal való együttműködésben sikerült a gyógyszerbiztonságot szolgáló és a korábbinál költséghatékonyabb gyógyszerellátó struktúrát kialakítani, amelyben a szakember szakmailag és egzisztenciálisan önállóvá vált, és a személyes felelősségét is helyre tudtuk állítani. Ez a struktúra alkalmas lehet arra, hogy a gyógyszerész a saját lelkiismeretének megfelelően lássa el a betegeit. A soron következő feladatunk olyan szakmai és gazdasági feltételek teremtése, amelyek elősegítik, hogy a gyógyszerész szakmai lelkiismeret szerinti tevékenysége a mindennapokban általános gyakorlat lehessen, hatékonyabban segíthesse a betegek racionális gyógyszerhasználatát is.” 

    K. I. „Ha a nővérhiány csökkentésében, az alapellátás ügyében előrelépést lehetne elérni, a következő, a fejlődést jelentősen segítő intézkedés az infrastruktúra fejlesztése volna. Egyrészről az épületek felújítása, másrészről a korszerű műszerezettség biztosítása, a vizsgálatok ésszerű időben való elérhetőségének megszervezése. Természetesen ez is műszer és vizsgáló szakember, tehát finanszírozás kérdése. Meggondolandó olyan újabb csipszadó bevezetése, amely elsősorban az alkoholos italokra vonatkozna (amelyek számos, súlyos betegség okozói között szerepelnek), és az ebből befolyó pénzösszegek teljes mértékben a fenti fejlesztéseket szolgálhatnák.”

    V.Gy. „Nincs szükség látványos nagy reformkoncepciókra, hanem következetes politikai és szakmai konszenzusra épülő szakmapolitikai apró munkát kell végezni, folyamatosan bővülő források mellett. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy pozitív társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalomban és az ágazaton belül is az egészségügy kérdéseiben. Az ápolói és orvosi hivatás kiemelt megbecsülése, valamint az ezzel párhuzamos magas etikai igény megfogalmazása és elvárása a „szürke zónák” kifehérítésével együtt, a szolgáltatási színvonal célzott, szakszerű javításával vezethetnek el a valódi megújuláshoz. A megelőzés és az egészségtudatosság javítása kiemelt ágazatközi feladattá kell, hogy váljon.”

    - Milyen intézkedésekre lenne szükség, és kitől várja azok megvalósítását?

    B.Z. „További halaszthatatlan kormányzati intézkedés meghozatalára van szükség annak érdekében, hogy az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók helyzetének javítása tovább gyorsuljon. A bérfelzárkóztatás megindítása során szerzett tapasztalatok birtokában lényeges változások következzenek be a fekvő- és járóbeteg ellátás mellett az alapellátásban és az otthoni szakápolásban foglalkoztatott szakdolgozók körében. Garanciális elemeket kell beépíteni a meghozandó rendelkezésekbe azért, hogy a béremeléseket a munkáltatók végre is hajtsák. Ez különösen az alapellátás területén okozott problémát. Az emelés mértékét és ütemezését tovább kell igazítani a mindenkori garantált bérminimum összegéhez annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények ne értéktelenedjenek el. A társadalom, illetve a leendő ápolók megszólításában fontos szerep hárul a szakmai köztestületre, de ehhez kormányzati segítség és támogatás is szükséges.”

    B.E.„Az állam szerepe természetesen kulcskérdés. Jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kell adni a szakembereknek az egészségügyben. Úgy gondolom, az elvándorlás legfőbb oka, ezek együttes hiánya. Mi a saját lehetőségeinkhez képest, igyekszünk különböző egészségügyi intézményeket, klinikákat, egyetemeket támogatni. Évente körülbelül félmilliárd forintot fordítunk erre. Például támogatjuk a koraszüléssel foglalkozó orvosok bérkiegészítését, vagy a drága orvosi műszerek vásárlását. Az oktatást is hasonló nagyságrendben támogatjuk, hiszen kiemelten fontos a minőségi szakembergárda képzése, a megfelelő utánpótlás biztosítása. Versenyképes tanszékeket, oktatói gárdát szeretnénk látni, ezt segítik a különböző ösztöndíjprogramjaink, elsősorban a biológia és a kémia területén.”

    É. I.„A felelősség és a döntés természetesen az állam döntéshozó szervei és a parlament kezében van. A szakma, ahogy eddig, ezután is készen áll jó döntések meghozatalának előkészítésében.”

    H.Z. „Ahhoz, hogy az egészségügyben a szükséges intézkedésekről és a sorrendiségükről érdemes legyen beszélni, a válságkezelés és a problémák feltárása mellett szükség lenne a célok és elvárások tisztázására is. E nélkül ugyanis az eszközökről folytatott vita nem visz igazán előre. Azonban a szakemberek és szakpolitikusok közötti vitákban sem mindig tapasztalok a célokat és a teendőket illetően konszenzust, holott ez előfeltétele lenne annak, hogy a pártpolitikai dimenziókban megnyilatkozó közszereplők és a közpolitika irányítói legalább az alapelvekben egyetértésre jussanak. Ezzel együtt, elkerülhetetlennek tartom, hogy az egészséges életvitel társadalmi szintű feltételeinek megteremtésére irányuló szellemi és anyagi erőfeszítésekbe a társadalmi, a kulturális és a gazdasági élet valamennyi szereplőjét vonjuk be.”

    K.I. „Természetesen az intézkedéseket kormányszinten kellene elindítani, és a "fronton" dolgozó szakemberek bevonásával dönteni az előbbiekben említett, fontos lépésekről.”

    V.Gy. „Évtizedes léptékű, nagy kormányzati támogatottságot élvező, társadalmi párbeszéd mellett alakuló, folyamatos visszajelzésekkel kontrollált intézkedés sorozat lehet eredményes. Ehhez a kormányzatnak, az egészségpolitikának, valamint a szakma és a betegek képviselőinek meg kell találniuk a hangot egymással és közös irányba kell haladniuk.”

  • Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

    Nógrádi Tóth Erzsébet

    Medicina Fórum

    Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

    A valaha mért legalacsonyabb, 4 ezrelék alatti szintre csökkent a  csecsemőhalandóság tavaly Magyarországon a KSH jelentése szerint. Ez a 2015-ös adatokhoz képest 7, a 2013-as eredményekhez viszonyítva pedig 25 százalékos javulást jelent.

    Elsősorban a szakemberek munkájának, a jól szervezett szakmai programoknak és az orvosi műszerpark folyamatos fejlesztésének köszönhető a siker. A javuló eredmények megőrzésének egyik alapfeltétele az egész gyermekkoron átívelő gondozás, követés biztosítása – mondta Dr. Szabó Attila, a hazai legnagyobb szülészeti, valamint kora- és újszülött intenzív ellátást biztosító Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökhelyettese a témában tartott sajtótájékoztatón, amelyről a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatóság tájékoztatta a Medicina Fórum munkatársát.

    Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója  kiemelt célnak nevezte a műszerpark korszerűsítésének folytatását. Egyúttal jelezte, hogy a Semmelweis Egyetem örömmel venne részt egy kora- és újszülöttek számára szolgáló úgynevezett szervpótló centrum kiépítésében, amellyel elsősorban a koraszülöttek vesepótló terápiájára és a hagyományos módszerekkel nem lélegeztethető gyermekek kezelésére lenne lehetőség. Dr. Szabó Attila szerint a csecsemőhalálozás csökkenése jelentős részben a szakemberek felkészültségének és munkájának köszönhető. A Klinikai Központ elnökhelyettese az elsődleges célok között említette a magas színvonalú képzés megőrzését, és a folyamatos fejlődés biztosítását az orvosképzést végző egyetemeken.

    Az egészségvédelem leghatásosabb és leginkább költséghatékony módszere a minél korábbi életkorban történő betegség-megelőzés – mondta Dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Újszülött Intenzív Osztályának vezetője. A Magyar Perinatológiai Társaság, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Neonatológiai Tagozatának elnöke közölte: 2013 és 2016 között több mint 5 milliárd forintot költöttek orvosi műszerekre országszerte, ennek is köszönhető, hogy 5,1 ezrelékről 3,9 ezrelékre csökkent a hazai csecsemőhalandóság. Dr. Szabó Miklós elsősorban az újszülöttek egészségével kapcsolatos adatgyűjtés fejlesztését, a család- és újszülött barát szülés és kórházi ellátás kiterjesztését, a legsúlyosabb állapotú újszülöttek és koraszülöttek jelenleginél centralizáltabb kórházi ellátásának megszervezését tartja fontosnak a további javulás érdekében.  

    Dr. Kovács Tamás, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára komoly eredménynek nevezte a 4 ezrelék alatti csecsemőhalálozást. Mint mondja, büszkeséggel tölti el a társaságot, hogy a hazai gyermekorvoslás világszínvonalú teljesítményekre képes. Hozzátette, a csecsemőhalálozás az egészségügyi ellátás színvonala mellett az adott ország általános civilizációs fejlettségére is utal. Dr. Kovács Tamás köszönetét fejezte ki valamennyi, a munkában részt vevő szakembernek, és hangsúlyozta: a javuló eredmények megtartásához további kitartó munkára van szükség, amelynek központi eleme a koraszülések számának csökkentése, a koraszülöttek életkilátásainak és életminőségének további javítása, valamint a szoptatás támogatása és az anyatejjel táplált csecsemők számának növelése.

  • PROGRAM A BIZTONSÁGOS ÉTRENDKIEGÉSZÍTŐKÉRT

    Medicina Fórum
    Munkatársunktól

    Az étrend-kiegészítők fontos szerepet töltenek be a kiegyensúlyozott táplálkozásban, a prevencióban és az egészséges életmódban is. A jelenleg hatályos szabályozás kezdete óta Magyarországon körülbelül 20 ezer különböző étrend-kiegészítő notifikációja történt meg, az éves összforgalom 35-40 milliárd forint.
    A hazai forgalmazásuk az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó jogharmonizációs kötelezettségekhez kapcsolódik, amely ellehetetlenítette a gyógytermékek forgalomba hozatalát, helyettük étrend-kiegészítőket lehet forgalomba hozni. Ezek ugyan gyógyhatásra hivatkozással nem forgalmazhatók (az élelmiszertörvény hatálya alá tartoznak), azonban összetételüket illetően sok esetben azonosak vagy nagyon hasonlóak a gyógytermékekhez. Ugyanakkor forgalomba hozatalukhoz csak ún. notifikációs eljárás kapcsolódik, ami lényegében a hatóságnál csupán bejelentési kötelezettséget jelent. Ez magával hozta a termékhamisításokat, a kevésbé kontrollált gyártástechnológiát és a nem megfelelő címkeszövegek alkalmazását.
    Az étrend-kiegészítők használatára társadalmi igény van és a gyógyszertárakban is forgalmazható termékek közé tartoznak. Ez a gyógyszertárban kockázatot jelent egyfelől a miatt, mert a gyógyszerész nem tud garanciát adni sem a termék összetételére, sem a minőségére, sem pedig a tájékoztatás validitására, másfelől a termékforgalmazáshoz kapcsolódó biztonsági problémák a gyógyszertárral (és a gyógyszertárakban forgalmazott egyéb termékekkel kapcsolatos) bizalmi kérdéseket vethetnek fel.
    Az étrend-kiegészítők elnevezésüket, kinézetüket, kiszerelésüket, reklámjukat illetően nem (vagy alig) különböztethetők meg a gyógyszerektől (tabletták, kapszulák, cseppek stb., gyógyszerekéhez hasonló dobozokban). Így a velük kapcsolatos problémák negatívan hatnak a gyógyszerek – mint klasszikus bizalmi termékek – megítélésére, a velük szemben támasztott bizalomra is. Ugyanez a bizalmatlansági kockázat jelenhet meg a gyógyszerésszel és a gyógyszertárral, valamint a teljes gyógyszerellátó rendszerrel szemben, ha a gyógyszertárak hamis vagy rossz minőségű terméket értékesítenek.

    etrendhanko

    A hamisításokat és az uniós szabályozás érdemi változásának valószínűtlenségét látva az MGYK 2010-ben kezdeményezte, hogy az étrend-kiegészítők patikai forgalmazása a gyógyszertáraknak az addigi kereskedelmi tevékenység helyett egészségügyi feladataként kerüljön rögzítésre, mert ebben az esetben a gyógyszerészek az összetételre és a minőségre, valamint a szakmai tájékoztatók korrektségére vonatkozóan a hatósági notifikációs eljárás szabályozásának szigorítását, valamint garanciákat kérhetnek a forgalmazóktól – tudtuk meg Hankó Zoltántól a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnökétől. A gyógyszer-gazdaságossági törvény 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítása óta az étrend-kiegészítők patikai forgalmazása egészségügyi feladat.
    A gyógyszer-gazdaságossági törvény értelmében:„A gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, tápszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése, valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel.”
    Az MGYK 2011-től először az OÉTI-vel (érdemi eredmény nélkül), majd a piac szereplőivel kezdett tárgyalásokat. Az együttműködésről leghamarabb az azonos célokat megfogalmazó MÉKISZ-szel sikerült megállapodni (mert a MÉKISZ-nek is érdeke a piac megtisztítása a csalóktól és a rossz minőségű termékeket gyártóktól). Később a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségével is sikerült egyezségre jutni, majd a HENT, a MÉKISZ, a MAGYOSZ, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége és az MGYK megállapodott egy önszabályozó piaci együttműködésben. Ennek lényege, hogy azok, akik ebben részt vesznek, vállalják, hogy az együttműködés minőségtanúsítási szabályait betartják, továbbá elfogadják a külső kontrollt. Az egymásra épülő minőségtanúsítási szabályzat alapján garantált, hogy a rendszerben részt vevő gyógyszertárba csak hamisítás-mentes, minőségi garanciával rendelkező étrend-kiegészítőt szállítanak, a gyógyszertár pedig vállalja, hogy csak az együttműködésben részt vevő forgalmazótól és nagykereskedőkön keresztül szerez be továbbértékesítésre szánt étrend-kiegészítőket.
    Az együttműködési megállapodást az alapító szervezetek 2016. május 6-án írták alá; 2017 novemberében – a notifikációs eljárás módosítása miatt – módosították. A szabályzatok nyilvánosak, elérhetők az MGYK és a MÉKISZ honlapján is. A programhoz csatlakozott gyártók/forgalmazók, nagykereskedők és gyógyszertárak listája a MÉKISZ honlapján, a gyógyszertárak aktualizált listája az MGYK honlapján nyilvános. A MÉKISZ valamennyi tagvállalata (70 cég) és a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének valamennyi tagja csatlakozott az együttműködéshez. A programba eddig 1000-nél több gyógyszertár csatlakozott.
    A programban részt vevő gyógyszertárak az MGYK-n keresztül megkapták a program védjegyét, amit az officinában kitűzhetnek. A biztonságos étrend-kiegészítő program nyitott, abba minden étrendkiegészítő-gyártó és forgalmazó bekapcsolódhat, aki vállalja a kötelezettségeket.
    A program azt a célt szolgálja, hogy az étrend-kiegészítők fogyasztói garantált minőségű, hamisítástól mentes termékekhez juthassanak, ezáltal megszűnjön a hamisításból, rossz minőségű termék használatból adódó egészségkárosodás kockázata. A gyógyszertár biztonsági garanciát nyújthat a betegnek, hogy amit a gyógyszertárban vásárol, annak az összetétele ismert, biológiai hatása előre számítható, alkalmazása kockázatot nem jelent. A gyógyszerrel, a gyógyszerésszel és a gyógyszertárral szembeni bizalom megmaradjon, sőt erősödjön és ezzel is segítse a gyógyulást illetve az egészségben tartást.