Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

MÚOSZ

  • BICIKLIVEL A LIMFÓMÁS BETEGEKÉRT

    Medicina Fórum

    Munkatársunktól

    lmfma

    A Limfóma Világnapja alkalmából a Magyar Rákellenes Liga kerékpáros felvonulással hívja fel a figyelmet a betegségben érintettekre. A rendezvényt a Budapesti Közlekedési Központ támogatta, és biztosította a MOL Bubi kerékpárokat.
    A limfóma a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejteket, más néven limfocitákat, érintő betegség, azaz a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedéseiről van szó. A limfóma az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlő, tüdő, emésztőszervi, és a prosztata illetve petefészek rák után.

    A limfómás megbetegedések alapvetően két nagy csoportra oszthatóak: a Hodgkin-kórra és a non-Hodgkin limfómákra, ami több mint 60 féle, egymástól akár nagyon eltérő altípust foglal magába. A Hodking-kór egy ritka betegség, leginkább fiatal korban fordul elő, jellemzően 15-34 év között, esetleg 55 év fölött jelentkezik. A non-Hodgkin limfómák előfordulása sokkal gyakoribb, ezek inkább az idősebb korosztályt érintik (a betegek átlagéletkora 65 év), valamint a férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben, mint a nők. A kétfajta betegséget az alapján különböztetik meg egymástól, hogy a szövettani mintában jelen vannak-e az úgynevezett Reed-Sternberg sejtek, amik sokkal nagyobbak, mint a normális limfociták.

    Az Országos Onkológiai Intézet 2014-es adatai alapján az új betegek száma abban az évben a Hodgkin-kór esetén mintegy 299, a non-Hodgkinnál összesen 2158 - a follikuláris (tüszős) fajtánál 391, a diffúz (nagysejtes) formában pedig 513. Az egy adott időpontban élő összes beteg száma Hodgkin-kórnál kb. 4000, a többiről viszont nincs egészen pontos adat.

    A limfómák kialakulásának okai jelenleg még pontosan nem ismertek, csak annyi tudható, hogy nem öröklődő betegség. Bár vannak kockázati tényezők, de ezek is csak az esetek kisebb számában tehetők felelőssé a betegség kialakulásáért. A legfontosabb kockázati tényezőket bizonyos fertőzések, illetve az immunrendszert gyengítő betegségek és gyógyszerek jelentik. Akinek védekező rendszere legyengült, nagyobb valószínűséggel betegszik meg limfómában.
    A betegség legáltalánosabb tünete a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása a nyak, a hónaljak és a lágyékhajlatok területén, illetve a mellkasban vagy a hasban. Tünete lehet még a tartós, vagy visszatérő megmagyarázhatatlan magas láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság, illetve a jelentős fogyás is lehet figyelmeztető jel, ha fél év alatt az alap testsúlynak több mint 10-20%-át elveszíti az illető, és ennek nincs más oka.

    A két típus között jelentős az eltérés, például a betegség jellemző lefolyási formáiban, az érintettek korában, de leginkább az alkalmazandó kezelési módszerekben. A Hodgkin-kór egy jól kezelhető daganatos betegség, ma már a magyarországi centrumokban is 80-90%-os a betegek gyógyulási aránya.
    A Non-Hodgkin limfómáknál a választandó kezelési formákat alapvetően az határozza meg, hogy indolens, azaz lassú lefolyású, vagy mérsékelten rosszindulatú, esetleg agresszív vagy kifejezetten agresszív limfómáról van szó.

    A betegek kezelése minden esetben egyénre szabott, hiszen nincs két egyforma limfómás beteg. Még az azonos típusú vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják és a betegségük várható lefolyása sem egyforma. A limfóma kezelése legtöbbször gyógyszeres kezelést – kemoterápiát, gyakran kombináltat – alkalmaznak, de egyre gyakrabban használt korszerű lehetőség a célzott kezelés, például a monoklonális antitest terápia, ami egyfajta immunterápia. Sok esetben az őssejt átültetés szóba jöhet, és ritkán sugárterápiát is alkalmazható, de csak abban az esetben, ha a betegség a testnek mindössze egy-két területére terjed ki.

    Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, a kezelési módszerekben is jelentős előrelépés történt, amit jól jelez, hogy az 5-éves túlélés aránya az 1960-as években csak mindössze 20% körüli volt, ami mára 80-90%-ra növekedett. Természetesen ehhez a megfelelő terápiák elérhetősége is szükséges.

    MÉDIAPÁLYÁZAT A VILÁGNAPRA

    emleklap

    A Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány (MOHA) és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Egészségügyi és Szociálpolitikai Szakosztálya 700 000 forint összdíjazású médiapályázatot hirdetett a rosszindulatú nyirokrendszeri megbetegedésekkel, a limfómákkal kapcsolatosan. A díjakat a világnap alkalmából szervezett orvos-beteg találkozón adták át.

    A pályázat célja az volt, hogy 2017. április 5. és augusztus 31. között olyan anyagok jelenjenek meg a hazai médiumokban, amelyek felhívják a társadalom figyelmét a rosszindulatú vérképző- és nyirokrendszeri megbetegedésekre. Szempont volt, hogy hiteles tájékoztatást nyújtsanak, bemutassák be a korszerű kezelési lehetőségeket, a hazai betegek hozzáférési esélyeit a terápiákhoz, helyezzék fókuszba a természettudományos gondolkodást, erősítsék a bizonyítékokon alapuló orvoslás iránti bizalmat, mutassák be az érintett területen működő betegszervezeteket, segítő csoportokat, nyújtsanak bátorítást a betegeknek és mutassanak be sikeres megküzdési stratégiákat.

    A zsűri tagjai voltak: Prof. Dr. Illés Árpád, a Debreceni Egyetem, ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Intézet tanszékvezetője, Magyar Ágnes, a MOHA kuratóriumi tagja, Prof. Dr. Masszi Tamás, a Semmelweis Egyetem, ÁOK, III. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója, Nógrádi Tóth Erzsébet, a MÚOSZ Egészségügyi és Szociálpolitikai Szakosztályának elnöke és Dr. Vámosi Anna, a MOHA kuratóriumi tagja.

    A zsűri az első díjat és az ezzel járó 300 000 forint nyereményt a „Gyógyult utakon” című film készítőinek, Schéda Szilvia szerkesztő-rendezőnek, Zsiday Ádám operatőrnek és Hódi Dániel vágónak ítélte. A második helyezést és az ezzel járó 200 000 forint nyereményt Ganzler Orsolya kapta, akinek „A diagnózis: nyirokrák” című cikke a Szeretlekmagyarország. hu oldalon jelent meg.

    A harmadik helyezést és a 100 000 forintos díjat a Webbeteg.hu weboldal kapta „A limfóma terápia nem csak testi mellékhatásokat okoz, a lélekre is rányomja bélyegét” című cikkért, melynek szerzői Dr. Ujj Zsófia és Dr. Dinya Zoltán voltak. Különdíjban részesült Dr. Kiss Richárd az „Úton a krónikus limfoid leukémia legyőzéséhez” című cikkért, mely a Daganatok.hu weboldalon jelent meg.

    Az első, második és harmadik díjat a Janssen-Cilag Kft. ajánlotta fel 600 000 forint összértékben, a 100 000 forintos különdíjat a Roche (Magyarország) Kft. támogatásából ajánlottuk fel. A támogatók a médiapályázat elbírálásában semmilyen formában nem vettek részt.
    A pályázati anyagok elérhetőek lesznek a MOHA hamarosan megújuló honlapján.

    A MOHA és a MÚOSZ nevében köszönjük minden kedves pályázónak, hogy pályázati anyagával segítette a hiteles tájékoztatást, a díjazottaknak pedig szeretettel gratulálunk!

  • INTELLIGENS SEBKEZELÉS - KÖNYVBEMUTATÓ

    Medicina Fórum
    Munkatársunktól

    erzzzz1

    A statisztikák szerint a különböző eredetű krónikus sebek a lakosság 5-10 százalékánál fordulnak elő. Ám amíg a sebészi technikák viszonylag gyorsan – és egyre gyorsuló ütemben – változtak az elmúlt egy-kétszáz évben, a sebkezelési elvek és gyakorlat ezt lassan követte. Erről is beszélt Harsányi László, a Semmelweis Egyetem I. számú Sebészeti Klinikájának igazgatója a Negatívnyomás-terápia a Sebgyógyulásért Egyesület és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Egészségügyi szakosztálya által szervezett szimpóziumon, ahol bemutatták a témában most megjelent „Negatívnyomás-terápia” című szakkönyvet.
    „A sebgyógyulást több tényező befolyásolja, függ a betegtől, a sebtől és a kezelésnél alkalmazott eszközöktől, mindezt figyelembe kell vennie az orvosnak” – mondta Harsányi László. Az elmúlt bő két évtizedben „forradalom” zajlott a sebkezelésben: innovatív technikák jelentek meg és terjedtek el. Ezek közül jelenleg az ún. intelligens kötszerek megjelenése és a negatív nyomású sebkezelés (negative pressure wound therapy – NPWT) módszere tűnik a legjelentősebbnek. Noha a vákuum-hatást az orvostudomány évezredek óta alkalmazza, és kezdetleges technikái elsősorban a hadisebészeti sebellátásban már évszázados hagyományokkal rendelkeznek, bizonyítékalapú, kórélettani ismeretekkel alátámasztott formában rövid, ám annál sikeresebb múltra tekinthet vissza. Hatékonysága alapján eredetétől függetlenül szinte valamennyi sebtípus kezelésére ajánlható. Alkalmazása a sebalap oxigénellátásának javítása, baktérium-terhelésének csökkentése, a váladékpangás megszüntetése, a kóros szöveti nyomást fenntartó ödéma mérséklése és feltehetően még számtalan, eddig felderítetlen mechanizmus révén segíti elő, gyorsítja fel a sebgyógyulást. A napi gyakorlatban való eredményes alkalmazásával párhuzamosan folynak jelenleg is a kísérletes vizsgálatok a hatásmechanizmus alaposabb tisztázása, a klinikai alkalmazhatóság további kiterjesztése érdekében. Az új sebellátási technológiával foglalkozó tudományos orvosi közlemények száma exponenciálisan emelkedő.
    „Magyarország nincs szakmai elmaradásban a technika ismeretét, alkalmazási elveit illetően: a módszer hozzáférhető, máris kellő számú szakember szerzett gyakorlatot a használatát illetően. A megszerzett szakismeretek átadása céljából alapította meg 14, tapasztalatai alapján már elhivatott szakember 2016-ban a Negatív-nyomás Terápiával a Sebgyógyulásért Egyesületet” tudtuk meg Harsányi professzortól.
    Az egyesület elnöke Tóth Csaba, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézet osztályvezető főorvosa, aki a sajtótájékoztatón arra hívta fel a figyelmet, hogy a nem, vagy rosszul kezelt eseteknél a seb nem gyógyul, sőt, rosszabbodik, gyakran szepszishez, trombózishoz, mikro-, vagy makro amputációhoz vezetve. „E tekintetben kiemelten kell figyelni a például a Magyarországon regisztrált 500 ezer diabetesszel élő betegre, a másik félmillió pedig nem tud a betegségéről, csak véletlenül, például egy nem gyógyuló seb miatti kivizsgálás során szerez róla tudomást”- folytatta az elnök. Ez is oka annak, hogy a magas amputációk aránya a diabeteszes betegek között 20-40 százalékra tehető, kiemelkedő az Európai Unió tagállamai közül. Pedig a megelőzéssel és a megfelelő kezeléssel sok elkerülhető lenne. „Akkor nevezhető krónikusnak egy seb, ha valamilyen okból 4-6 hét alatt nem gyógyul meg. Kiemelten fontos a nem gyógyuló, krónikus sebek hátterében álló betegségek diagnosztizálása, kezelése”- tette hozzá.
    A sebek sokféle ok miatt alakulnak ki, így több orvosi szakmának kell megtalálnia a megfelelő kezelést. Mivel interdiszciplináris ügyről van szó, szerencsés lenne, ha a Magyar Sebkezelő Társaság égisze alatt, a betegszervezetekkel és a Negatívnyomás-terápiával a Sebgyógyulásért Egyesülettel karöltve kidolgoznák az egyes sebtípusok kezelésének ajánlásait, kidolgozva a költségigényeket is. Átfogó számításokkal kiderülne, hogy bizonyos esetekben költséghatékonyabb az ún. intelligens kötszerek alkalmazása, valamint a negatívnyomás-kezelés módszere. Ez utóbbi kezelés elve, hogy a sebet folyamatos, vagy intermittáló negatív nyomás alá helyezik. Egy porózus anyaggal (pl. polyurethrane szivacs) töltik ki, majd egy jó tapadási és modellálható fóliával légmentesen zárják. E fólián készített nyílásra egy szívó portot ragasztanak és ezt kötik össze a sub-atmoszférikus nyomást biztosító egységgel. A portból a sebváladék egy gyűjtő tartályba kerül. A vákuum egység a beállított értéknek megfelelő negatív nyomást folyamatosan vagy intermittáló módon közvetíti a seb területére. Nyitotthas-kezelés esetén a has űri szerveket még egy védőfóliával (protective layer) kell fedni, a szivacsot ezt követően kell a sebüregbe helyezni.
    A kezelést először 1979-ben orosz szerzők ismertették (szívó-öblítő kezelés néven). Németországban 1992-ben nyílt törések kezelésére alkalmazták. 1997-ben sertés modellen és klinikai tanulmányban igazolták az NPWT kedvező hatásait. 2000-ben Joseph és McCallion tanulmányai rámutattak, hogy a kezelés a hagyományos kezeléssel szemben szignifikánsan gyorsabb gyógyulást eredményezett, mert a seb mérete gyorsabban csökken.
    A hazánkban is alkalmazott innovatív sebkezelés gyakorlatának segítése céljából 48 szerző közreműködésével készült el a Negatívnyomás-terápia című szakkönyv, amelyet Szentkereszty Zsolt, a Debreceni Egyetemi Klinikai Központ Sebészeti Intézet docense, a kötet főszerkesztője mutatott be a sajtó munkatársainak és a rendezvényen megjelent szakembereknek. A könyv szerzői valamennyien elkötelezett hívei, s viszonylag régóta gyakorlati alkalmazói a technikának, az általuk leírtak tehát nem irodalmi kompilációk, hanem a betegeikkel „közösen megszenvedett” eredményeiket vetették papírra. A nyomdából frissen kikerült könyv elméleti és gyakorlati összefoglalónak tekinthető, elsősorban a posztgraduális képzés céljait szolgálja. Az Negatívnyomás-terápia egyesület az oktatóközpontokban és egyetemi könyvtárakban biztosítja a kötet elérhetőségét.

INTERDISZCIPLINÁRIS FÓRUMOK

BELÉPÉS