Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Balogh Zoltán,

  • AZ EGÉSZÉGÜGY VILÁGSZERTE INTERSZEKTORÁLIS MEGOLDÁST IGÉNYEL

    Medicina Fórum

    Nógrádi Tóth Erzsébet

     Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója, Mary Elizabeth dán koronahercegnő

    Közel fél évszázad után tartja kongresszusát hazánkban a WHO Európai Regionális Bizottsága, amelyen részt vesz Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója is. A konferencia szeptember 11-i nyitó napjának plenáris ülésén a főigazgató kiemelte, hogy az európai régióban élő 900 millió ember a sokféleség ellenére is hasonló kihívásokkal néz szembe. E régióban elsősorban a nem fertőző betegségek terén vannak megoldandó feladatok. Köszöntő beszédében gratulált Orbán Viktor miniszterelnöknek és nagyra értékelte a magyar kormány munkáját, amelyet az emberek egészségének megőrzése érdekében tett. Ezek között említette a dohánytermékek forgalmazásának szigorítását és a népegészségügyi termékadó (csipszadó) bevezetését és a mindennapos testnevelés bevezetését az iskolákban. (A konferencia előtt Orbán Viktor Orbán Viktor miniszterelnök hétfő délelőtt az Országházban fogadta Tedrosz Adhanom Gebrejeszuszt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatóját.)

    A magyar miniszterelnök a konferencián tartott előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország elkötelezett tagja a WHO-nak. A célzott hazai egészségügyi programokat ismertetve beszélt a munkahelyvédelmi akciótervről, mint mondta: a munka fontos feltétele a családnak, az egészségnek. „Az elmúlt hét év alatt 12 százalékról 4-re esett vissza a munkanélküliség” – jelentette ki. Ismertette a kormány demográfiai tervét arról beszélt, hogy szeretnék lassítani, majd megállítani a népesség fogyást. Sikerként könyvelhető el, hogy 1,25 százalékról 1,49-re alakult a termékenységi ráta, cél a 2,1 százalék elérése.

    A népegészségügyi akcióterv ismertetését a dohányzás elleni intézkedésekkel kezdte. Hazánk 2010-ben világelső volt a tüdőrák halálozásban, s mivel ebben nagy kockázatot jelent a dohányzás, 2012-ben elfogadták a nem dohányzók védelméről szóló törvény szigorítását. Ezzel a zárt helyekről és több nyílt térről is kitiltották a dohányzást, és „ellenőrzés alá vontuk a dohányipart”- mondta. Rá kér évre a statisztikák szerint 28 százalékról 19-re csökkent a dohányzás hazánkban. Jelentős lépés volt az egészségtelen élelmiszerek kiszorítása a forgalomból. Ezek között volt a magas cukor és a sótartalmú készítmények magadóztatása, amely fél milliárd forint euróval növelte a költségvetési kasszát, az összeg az egészségügyben maradt. Az intézkedések hatására a gyártók 40 százaléka megváltoztatta készítményeinek összetételét,70 százalékuk csökkentette az egészségre káros összetevőket. Említésre méltó a közétkeztetés reformja és az, hogy az iskolákban bevezették a mindennapos kötelező testnevelést, amelyben 1 millió 200 ezer gyermek vesz részt.

    A daganatos megbetegedések csökkentése továbbra is fontos feladat, hiszen évente 33 ezren vesztik életüket a rákban, ez az összes halálozás egynegyede. A tendenciát szervezett és célzott szűrővizsgálatokkal igyekeznek megváltoztatni, „remélhetőleg lesz eredménye”- mondta Orbán Viktor. Megköszönte a WHO segítségét, hogy mindenkor konzultált a magyar egészségügy képviselőivel.

    Mary Elizabeth dán koronahercegnő, a WHO európai regionális bizottságának fővédnöke előadásában az anya- és gyermekvédelmet, az immunizáció fontosságát és az antimikrobiális rezisztencia elleni harcot emelte ki, amelyben a világszervezet komoly szerepet vállal. „ Amíg a gyermekhalandóság érdekében nem tudunk tenni, nem tudunk egyetemes fejlődést elérni” - mondta. A korai életszakaszban a gyermekeknek védelemre van szükségük, ebben van nagy jelentősége a vakcinációnak. „A rég egyharmadában megszűnt a rubeola” – jelentette ki, majd utalt a szomorú tényre, mi szerint 41 gyermek kanyaróban nemrég kanyaróban vesztette életét, pedig kétszeri oltással a tragédia megelőzhető lett volna. Szerinte az antibiotikum rezisztencia az egyik legnagyobb fenyegetés, amire a témában az érintett szakmák bevonásával figyelemfelkeltő heteket szerveznek a régióban és kérte, hogy a következőn Magyarország is vegyen részt. 2020-ra egy sokkal jobb, méltányosabb és fenntartható egészségügyet kell a régióban mindenki számára és minden életkorban biztosítani – fejezte be előadását a koronahercegnő.

    jzusz1 1

    A Budapesti Kongresszusi Központban tanácskoznak a WHO konferencia résztvevői

    Ezt követően Jakab Zsuzsanna, a WHO regionális bizottságának igazgatója számolt be a bizottság munkájáról. „Az egészségügyi döntéshozók munkáját két jelentős stratégiai dokumentum segíti, amelyek irányvonalat, prioritásokat és intézkedéseket tartalmaznak. A  2015. szeptemberi ENSZ csúcstalálkozó keretében elfogadott fenntartható fejlődési program és globális fenntartható fejlődési célok (SDG), és a WHO európai egészségügyi és jóléti keretrendszere, az Health 2020, amelyet a tagállamok 2012-ben fogadtak el, és amely összhangban van az SDG-vel.

    A Health 2020 célja a közegészségügyi helyzet javítása, és az egészség és jólét terén meglévő egyenlőtlenségek csökkentése. A modern egészségfejlesztés és egészségpolitikai irányítás lehetővé teszi a regionális prioritásokat. A régió országainak 98 százaléka rendelkezik megfelelő szakpolitikával vagy stratégiával az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Az országok szakpolitikáiban meg kell valósítani az interszektorális kormányzás megközelítését.

    Az igazgató asszony elmondta, hogy a fertőző hepatitiszre vonatkozó cselekvési terv célja, hogy 2030-ra a betegség kiszorítsák Európából. A nem fertőző betegségek elleni harcot és a vészhelyzetek kezelését erős egészségügyi rendszerekkel lehet felvenni. Ezt célozta a 2018-ban immár 10 éves Tallini Charta. S mivel a környezet jelentősen befolyásolja az egészséget, ez év júniusában Ostravában, a 6. Környezet és Egészségügyi Miniszteri Konferencia keretében az országok elkötelezték magukat a környezetszennyezés csökkentésére. A konferencia egyik fontos témája az emberek hatékony és biztonságos gyógyszerekhez jutása, tisztességes áron. Ez az antibiotikumokra is vonatkozik. A fenntartható egészségügyhöz megfelelő számú és képzettségű egészségügyi személyzet is szükséges, amelynek feltételeiről is tárgyal a mintegy ötszáz résztvevő

    Jakab Zsuzsanna beszámoláját követték az 53 tagállam delegáció vezetőinek rövid felszólalásai. A sort Balog Zoltán Az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszter kezdte, aki fontosnak tartja, hogy hazánkban megalakult a WHO szolgáltatási központja, amely segítséget ad a népegészségügyi programok tervezéséhez, megvalósításához. Mivel Jakab Zsuzsanna beszámolójában kiemelte az országok kormányainak interszektorális stratégiáját, Balog Zoltán kijelentette: Magyarországon ez megvalósult azzal, hogy 2012-ben létrejött a humán ágazatok egy minisztériuma, így átfogó az együttműködés az ágazatok között. Egy minisztérium tartja kézben a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet, a családügyet, a nemzetiségek ügyét és a sport felügyeletét. "Ez egy olyan átfogó együttműködés, amelyre szükség van azért, hogy ne a lobbiérdekek határozzák meg a politikánkat" - tette hozzá. Az ágazatok közötti együttműködésre példaként a kora gyermekkori intervenciót és a roma integrációt említette a miniszter.Az EMMI egyébként az állami költségvetés 60 százalékával gazdálkodik, mondta.Arról is beszélt, hogy a régióban a legtöbbet talán a magyar gyerekek mozognak a mindennapos iskolai testnevelés bevezetésének köszönhetően.Az emberi erőforrások minisztere szerint az ágazati együttműködés mellett kiemelkedően fontos a teljes élettartamot figyelembe vevő megközelítés és az ezt támogató biztos életkezdés. Hozzátette, erre épül a magyar demográfiai program.

  • BUDAPESTEN TANÁCSKOZIK A WHO EURÓPAI REGIONÁLIS BIZOTTSÁGA

    Medicina Fórum

    Nógrádi Tóth Erzsébet

    Magyarország büszke lehet az orvostudomány terén elért eredményeire – mondta Jakab Zsuzsanna – a WHO európai regionális igazgatója a szervezet 67. ülésszakának kapcsán tartott sajtótájékoztatóján.

    Hazánk 48 év után, második alkalommal ad otthont a WHO Európai Regionális Bizottsága tanácskozásának, amelyet hétfőtől négy napon át Budapesten, a Kongresszusi Központban tartanak. „A mostanitól gyökeresen eltérő politikai és társadalmi helyzetben tanácskozik majd az ötszáznál több küldött, köztük olyan neves vendégek, mint Őfelsége Mária dán királyi hercegnő, aki a WHO/Europe patrónusa, a görög miniszterelnök, Málta és Törökország miniszterelnök-helyettese, a WHO igazgatója, és az 53 országból érkező miniszterek és államtitkárok”- mondta Jakab Zsuzsanna a szervezet európai regionális igazgatója. Balog Zoltán miniszter bejelentette, hogy a tervek szerint Orbán Viktor miniszterelnök is részt vesz a tanácskozás nyitó rendezvényén.

    Jakab Zsuzsanna szerint a budapesti tanácskozás elismerése annak a munkának, amit Magyarország az elmúlt évtizedek során tett az egészség érdekében. Sikerrel vette fel a harcot például a fertőző megbetegedésekkel szemben, hatékony és nemzetközileg elismert oltási rendszert vezetett be, amely minden érintett korosztályt lefed. „A WHO ajánlás szerint 95 százalékos immunizáció lenne megfelelő az egyes országokban, ám Magyarországon ez az arány 98,8 százalék” - mondta. „Az oktatás színvonalas és Európa-szerte elismert, a magyar egészségügyi szakemberek hírneve jó”- jelentette ki az igazgató asszony, hozzá téve: természetesen vannak leküzdendő kihívások csakúgy, mint a régió más országaiban.

    Beszélt az európai régió egészségügyi helyzetéről is. A legfrissebb adatok szerint javult az átlagos várható élettartam, mára elérte a 77 évet, bár az egyes országokban vannak különbségek e tekintetben. A listavezető országokban ez több mint 83 év, a legrosszabb helyen álló országban 71 év. A csecsemőhalandóság az élve születésekre vetítve 2 ezrelék és 22 ezrelék között van. A régió maláriamentes, 2002 óta nem fordult elő gyermekbénulás.

    Az anyáról gyermekre történő HIV fertőzés 0,6 százalékra esett és visszaszorították a tuberkulózis terjedését is. 2015-ben az újonnan regisztrált HIV fertőzések száma azonban rekordot döntött, 2 millió fölé emelkedett. E tekintetben Magyarországon viszonylag jó a helyzet.

    Elmondta azt is, hogy a nem fertőző betegségek (daganat, szívbetegség, légzőszervi- és a cukorbetegség) továbbra is a halálesetek 86 százalékáért felelősek. A legnagyobb betegség kockázat a dohányzás, az alkoholfogyasztás, ez utóbbiban 2025-re 10 százalékos csökkenést célzott meg a WHO. A környezet szennyezés is drámai, ami miatt 1,4 millióan vesztik életüket. Sajnos minden 5. férfi és minden 4. nő túlsúlyos, túlzott a só- és transzzsír fogyasztás.

    Arról is beszélt Jakab Zsuzsanna, hogy az országok döntéshozóinak munkáját a fenntartható egészségügyi fejlődési célok érdekében két dokumentum segítheti: a 2015. szeptemberi ENSZ csúcstalálkozón elfogadott határozat, valamint az Egészség 2020, amelyet öt éve elfogadtak a tagállamok. Ez utóbbi keretrendszer célja a közegészségügyi helyzet javítása, és az esélyegyenlőtlenségek csökkentése. Ma már a régió országainak 98 százaléka rendelkezik az egészségügyi méltánytalanságok csökkentését célzó szakpolitikával vagy stratégiával, ez 2010-hez viszonyítva 10 százalékos növekedést jelent. Az országok 93 százaléka készített az Egészség 2020 stratégiához igazodó egészségpolitikai dokumentumot és az országok 86 százaléka rendelkezik végrehajtási tervekkel, és ami igen fontos, számon kérhető mechanizmusokkal.

    Kitért az igazgató asszony a gyógyszerfogyasztásra is, e tekintetben jelentős eltérések tapasztalhatók az országok között. A gyógyszerkiadás Észak-Európában az összes, egészségügyre fordított kiadás 10 százaléka alatt van, Közép-Európában és Közép-Ázsiában meghaladja a 30 százalékot.

    „A közegészségügyi intervenciókra költött minden egyes forint 14 forint megtérüléssel jár az egészségügyben és a gazdaságban. Az esélyegyenlőtlenségek évi 1 százalékos csökkentése pedig az ország GDP növekedését 0,15 százalékkal javítja. A szívbetegségek 10 százalékos csökkentése az alacsony és közepes jövedelmű országokban 20 milliárd euró megtakarítást hozhat. A nem cselekvés költsége jelentős, a magas betegségteher közvetlen és közvetett költségei felemészthetik egy ország GDP-jének 15-20 százalékát”- fogalmazott.

    „A jól teljesítő egészségügyi rendszerek erős pénzügyi védelmet biztosítanak, számos stratégiát alkalmaznak a közvetlen (out-of-pocket) magán-egészségügyi kiadások visszaszorítására, arra, hogy ez az összes egészségügyi kiadás 15 százalékos szintje alatt legyen” – jelentette ki Jakab Zsuzsanna. Ezt az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított aránya jelentősen befolyásolja.Ám a GDP-arányos ágazati részesedést tekintve - mivel az egészségügy nemzeti hatáskör - nincs WHO-ajánlás, azonban az Egészségügyi Világszervezet szerint érdemes lenne az országoknak elérniük a hét százalékot.

    Az egészségügy munkaerő ellátottságát tekintve arról tájékoztattak, hogy az orvos- és szakdolgozó elvándorlás világjelenség, elsősorban a gazdagabb országokban vállalnak munkát, például magyar egészségügyi dolgozók, akik szaktudásuk, felkészültségük okán kapósak. Van olyan fejlett ország, amely nem is működtet orvosegyetemet. A bizottság ülésén várhatóan elfogadnak egy szakpolitikai keretrendszert, hogy tökéletesítsék a munkaerő tervezést, legyenek eredményesebbek a munkaerő megtartásában. „A magasabb jövedelmű országokat arra kell ösztönözni, hogy ne toborozzanak aktívan egészségügyi dolgozókat a szerényebb jövedelmű országokból” – értettek egyet ezzel az előadók.

    Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere elmondta:a nemzetközi együttműködés az egészségpolitikában is egyre fontosabb lesz, hiszen a határok ebből a szempontból átjárhatók.A magyar egészségügyi kormányzat a népegészségügyi programokban együttműködik a WHO regionális igazgatóságával. Úgy fogalmazott: a család-, szociális- és egészségpolitikának kormányzati ciklusokon átívelő programokat kell kidolgozni és megvalósítani. Nagyra értékeli, hogy hazánkban tartja tanácskozását a WHO regionális igazgatósága.

    A Medicina Fórum kérdésére, mi szerint a migráció nem jelent-e veszélyt Európában az újabb fertőző betegségek terjedésére, Jakab Zsuzsanna azt válaszolta: „egzotikus betegségekkel nem kell számolni, de például a tbc kockázatot jelent, ám szerencsére ezt tudjuk kezelni.Ám fontos bevonni a megelőzésbe a menekülteket és hozzáférést biztosítani számukra a különböző immunizációs programokba” – szögezte le.

    Megkérdeztük Balog Zoltánt az egészségügyi dolgozók elvándorlásáról. A miniszter válaszában elmondta: ez világprobléma, a szegényebb országokból a gazdaságilag fejlett országok elszívják az orvosokat, ápolókat. Vannak országok, ahol még orvosképzés sincs, hanem például a nálunk jól kiképzett szakorvosokat elszippantják, bár ez a tendencia nem csak az egészségügyre érvényes. „De az is megfigyelhető, hogy már hozzánk is érkeznek külföldön diplomát szerzett orvosok. A kormány különféle ösztöndíjakkal is igyekszik kedvezőbbé tenni az egészségügyi dolgozók helyzetét” – emlékeztetett a miniszter.

  • Kevés a pénz, sok a baj

    Nógrádi Tóth Erzsébet

    Medicina Fórum

    Kevés a pénz, sok a baj – párbeszéd szükséges

    A szakdolgozó hiányt tartják az egészségügy egyik legnagyobb gondjának a Média Fórumnak nyilatkozó szaktekintélyek, akik úgy vélik, megújításra szorul az orvosképzés és továbbképzés, de van tennivaló az egészséges életmód elterjesztésében is.  Körinterjúnk három kérdésével arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett szakemberek mit tartanak az 2017-es év legnagyobb gondjának az ágazatban, és hogyan látják a kiutat. Válaszadóink abc sorrendben: dr. Balogh Zoltán (B.Z.), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Bogsch Erik (B.E.), a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, dr. Éger István (É. I.), a Magyar Orvosi Kamara elnöke, dr. Hankó Zoltán (H. Z.), a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Prof. dr. Karádi István, a MOTESZ elnöke, dr. Velkey György (V.Gy.), a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke.

    Dr. Balogh Zoltán Bgsch Erik Dr. Éger István

    Dr. Hankó Zoltán Dr. Velkey György
    dr. Balogh Zoltán Bogsch Erik dr. Éger istván dr. Hankó zoltán Prof. dr. Karádi István dr. Velkey György

     

     

    - Mit tart legnagyobb gondnak 2017 tavaszán a hazai egészségügyben?

    B.Z.„Az egyre növekvő szakdolgozói létszámhiányt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi az ágazatban dolgozók napi munkáját és további megmaradását. A fokozódó terhelés növeli a kiégést és a munkahelyek, az egészségügyi pálya elhagyását. Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók, köztük a körzeti ápolók, a védőnők, a fogászati asszisztensek anyagi helyzete tavaly, és az azt megelőző intézkedések ellenére nem változott jelentősen. A hiány már ezeken a szakterületeken is érződik.”

    B.E. „A legnagyobb probléma az elvándorlás, nemcsak az orvosok, hanem a szakápolók részéről is. Ezt mindenképpen meg kell állítani, mivel véleményem szerint az utolsó percben vagyunk ez ügyben. Mind a szakma, mind a laikusok érzik, hogy nincs mindenhol megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, de az átlagember talán ezt még nem érzi akkora veszélynek, mint amennyire az orvosok. A betegbiztonságot jelentősen befolyásolja az egészségügyre költött összeg nagysága. Fontos, hogy a döntéshozók Magyarországon is felismerjék az egészségügy mielőbbi fejlesztésének jelentőségét és arra a szintre helyezzék a prioritási listán, amit megérdemel. Az egészségmegőrzés sikeressége mindazonáltal az emberek hozzáállásán is múlik, tudniuk kell, mennyire fontos az egészségük védelme, az egyéni felelősség vállalás és a prevenció.”

    É. I „Nélkülözhetetlen annak belátása, hogy az egészségügy fontosabb stratégiai kérdés egy kis közép-európai ország számára, mint például a hadereje. Nem véletlen, hogy minden mást megelőzve ágazatunk a közérdeklődés legelső helyére tarthat számot. Bár az ágazati bérfelzárkóztatás végre megindult - különös tekintettel a hazai gazdaság jelen állapotára – annak jelentős felgyorsítása az elsődleges feladat.”

    H. Z. „Az egészségügyről folyó diskurzusokban ma (is) slágertéma a struktúra átalakítása, a finanszírozás elégtelensége, a modern technológiák elérhetősége és a szakemberhiány. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy az egészségügy gondjainak jelentős hányada az egészségügy szervezeti struktúráján és működésén kívüli területeken képződik. Életünknek alig van olyan területe, amely a testi és lelki egészség megőrzését segítené. Lehetne egészségesebb a táplálkozásunk és az életvitelünk, kiegyensúlyozottabb munkahelyi és családi miliőre lenne szükség és többet törődhetnénk a környezetünkkel is. A megbetegedésekre kondicionáló környezet haszna a gazdasági szereplőknél jelenik meg, a gyógyítás költségei pedig a betegekre és a társadalomra hárulnak. Ha ezen még nem is tudunk változtatni, legalább beszélni kellene róla.”

    K. I.„A mai egészségügy fekvőbeteg ellátási részének jelenlegi egyik legnagyobb gondja a nővérhiány. Mégpedig az ágymelletti, három műszakban dolgozó, szakképzett nővérek hiánya. A fő ok természetesen a jövedelem, mert ezek a nővérek igen nagy felelősség mellett, magas szakmai színvonalú munkát végeznek igen alacsony bérért. Ennek az lett a következménye, hogy sorra szűntek meg a nővérképző helyek, - elsősorban a jelentkezők hiánya miatt-, illetve a végzett nővérek sem az ágymelletti ápolói munkát választották. Azok, akik továbbléptek és főiskolai diplomát szereztek főnővéri, vagy speciális, egyéb foglalkoztatásban (diplomás oktató, egyéb szervezői feladatokat végző szakember stb.) dolgoznak. Az eddigi béremelések elégtelenek, a fejlett országokban elérhető bérek legalább 60-65 százalékát kellene biztosítani, ami egyrészt csökkentené a külföldi munkavállalást, másrészt a szakmába áramlást segítené elő. Azonnal, országszerte nagy létszámú oktatást kellene indítani és ösztöndíjjal kellene bátorítani a szakmaválasztást.

    A másik probléma az alapellátásban keresendő. Kiüresedő háziorvosi praxisok, igen idős háziorvosok, ez jellemző a jelenlegi helyzetre. Itt is egyrészről az anyagi megbecsülést kellene megfelelő szintre hozni és a háziorvosi továbbképzés rendszerét kellene megújítani úgy, hogy a gyakorlati orvoslás legfontosabb témáira kellene koncentrálni és regulárisan - például visszatérő 2-3 éves periódusokban - átfogó, összefoglaló kiadványokkal, internetes programokkal segíteni és korszerűsíteni a tudásukat.”

    V.Gy. „Egészségügyünk legnagyobb bajai a társadalmi megbecsültség hiányából adódnak. Első helyen az ápolók helyzetét említem: kevesen vannak, és embertelenül sokat dolgoznak, megalázó körülmények között. Kevés az egészségügyre fordított pénz és sok a baj a finanszírozás szerkezetével is. Orvosaink képzése és továbbképzése megújításra szorul, és vállalható életpályát kell nekik biztosítani a közellátásban. Sajnos jellemzően csapnivaló a szolgáltatási színvonal, ami a szakmai eredményesség leértékeléséhez vezet. A betegút rendszer és a szolgáltatási csomag definiálatlansága is sok probléma gyökere. Az emberek egészségtudatossága gyenge és még mindig sok a beteljesíthetetlen illúziójuk az „ingyenes, magas színvonalú, hozzáférhető” rendszerelemekkel kapcsolatban.”

    - Mit javasol, esetleg mit tehetne Ön az egészségügyi ellátás jobbítása érdekében?

    B.Z. „Kiemelten fontos, hogy legyen Nemzeti Ápolási Stratégia a hiányszakmák (például az ápolók, szakápolók) gondjainak megszüntetésére, komplex program induljon az álláshelyek betöltésére, az ápolás körülményeinek javítását célzó eszközök beszerzésére. Tekintettel arra, hogy világosan láthatóak a meglévő adatokból az egyes szakterületeken, intézményekben, vagy akár területi, megyei szinten a szakdolgozók életkori adatai és ezek tendenciái, az utánpótlás kérdésében központi intézkedéseket kell tenni. Olyan keretszámokat kell kialakítani a szakképzésben, és a felsőoktatásban ápolói tanulmányokat folytató ápolóhelyekre vonatkozóan, melyekkel megfordítható a már évek óta tartó, sőt fokozódó létszámhiány. Ugyancsak fontos egy országos médiakampány indítása a jövő ápolóinak toborzására, az egészségügyi szakdolgozók megbecsüléséért, az álláshelyek betöltéséért, a szakdolgozói pálya vonzóvá tételéért, a biztonságos betegellátás megteremtéséért”.

    B.E.„Magyarország GDP arányosan az egészségügyre sajnos még mindig nem költ eleget. Véleményem szerint az egészségügyben dolgozók bérrendezése a legfontosabb, ezt követően lehet beszélni további, szintén igen fontos teendőkről, például a rendelkezésre álló kapacitások optimális kihasználásáról. Mi abban hiszünk, hogy lépésről lépésre lehet a legjobban fejlődni, legyen szó egy emberről, egy nagyvállalatról vagy egy országról.Amit mindenképp kiemelnék még, az a betegedukáció fontossága. Bár az orvos köteles a lehető legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének az állapotáról, a kezelésről, erre azonban a jelenlegi ellátórendszerben sajnos nincsen elég idő. A háziorvosoknak kevés eszközük van arra, hogy pácienseiket egészséges életmódra sarkallják, ezért szükségesek a betegedukációs programok. A prevenció és egészségmegőrzés jegyében indított Richter Egészségváros Programunk pontosan ezt a célt szolgálja, vagyis hogy felhívjuk a lakosság figyelmét az egészségtudatosság jelentőségére, a megelőzés fontosságára. Természetesen a gyógyszerár támogatásra fordítható költségvetési források összegének emelését is nagyon fontosnak tartom, hiszen egy elöregedő társadalomban egyre nagyobb mértékű a gyógyszerfelhasználás. Problémának látom, hogy az alapellátásra egyre kevesebbet fordítunk.”

    É.I.„Súlyosan téves, magukat szakértőnek kikiáltó személyek szájából rendre ismételgetett állítás az, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer finanszírozhatatlan, teljes reformra szorul. Nem vitás, hogy minden nagy rendszer működésében lehet hibákat találni, és azokat nyilván korrigálni is kell, azonban legelőször az elégtelen finanszírozás által okozott alapvető zavarokat kell megszüntetni ahhoz, hogy az ágazat működése elfogadható mederbe kerüljön. és e folyamat kiteljesedésével adódhatnak az esetleges korrekcióra szoruló ügyek.

    Az érdemi, értelmes, kiszámítható lépések elmaradása nemcsak a közbizalmat ásta alá, hanem egyúttal óhatatlanul teret nyitott olyan, nem kellően ellenőrzött ellátási formáknak, amelyek aláássák a szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség elvét, fokozva az amúgy csökkentendő esélyegyenlőtlenséget. Mindez végső soron társadalmi kettészakadáshoz vezet. Sajnos e megállapítás már nem annyira a jövő, mint egyre inkább a jelen fájdalmas realitását mutatja.”

    H. Z. „Az egyik szakmai köztestület vezetőjeként osztozom az egészségügyi ellátásért való felelősségben, bár ez elsősorban a saját szakterületemre vonatkozik. Az elmúlt években a gyógyszerészi kamarának a kormánnyal való együttműködésben sikerült a gyógyszerbiztonságot szolgáló és a korábbinál költséghatékonyabb gyógyszerellátó struktúrát kialakítani, amelyben a szakember szakmailag és egzisztenciálisan önállóvá vált, és a személyes felelősségét is helyre tudtuk állítani. Ez a struktúra alkalmas lehet arra, hogy a gyógyszerész a saját lelkiismeretének megfelelően lássa el a betegeit. A soron következő feladatunk olyan szakmai és gazdasági feltételek teremtése, amelyek elősegítik, hogy a gyógyszerész szakmai lelkiismeret szerinti tevékenysége a mindennapokban általános gyakorlat lehessen, hatékonyabban segíthesse a betegek racionális gyógyszerhasználatát is.” 

    K. I. „Ha a nővérhiány csökkentésében, az alapellátás ügyében előrelépést lehetne elérni, a következő, a fejlődést jelentősen segítő intézkedés az infrastruktúra fejlesztése volna. Egyrészről az épületek felújítása, másrészről a korszerű műszerezettség biztosítása, a vizsgálatok ésszerű időben való elérhetőségének megszervezése. Természetesen ez is műszer és vizsgáló szakember, tehát finanszírozás kérdése. Meggondolandó olyan újabb csipszadó bevezetése, amely elsősorban az alkoholos italokra vonatkozna (amelyek számos, súlyos betegség okozói között szerepelnek), és az ebből befolyó pénzösszegek teljes mértékben a fenti fejlesztéseket szolgálhatnák.”

    V.Gy. „Nincs szükség látványos nagy reformkoncepciókra, hanem következetes politikai és szakmai konszenzusra épülő szakmapolitikai apró munkát kell végezni, folyamatosan bővülő források mellett. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy pozitív társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalomban és az ágazaton belül is az egészségügy kérdéseiben. Az ápolói és orvosi hivatás kiemelt megbecsülése, valamint az ezzel párhuzamos magas etikai igény megfogalmazása és elvárása a „szürke zónák” kifehérítésével együtt, a szolgáltatási színvonal célzott, szakszerű javításával vezethetnek el a valódi megújuláshoz. A megelőzés és az egészségtudatosság javítása kiemelt ágazatközi feladattá kell, hogy váljon.”

    - Milyen intézkedésekre lenne szükség, és kitől várja azok megvalósítását?

    B.Z. „További halaszthatatlan kormányzati intézkedés meghozatalára van szükség annak érdekében, hogy az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók helyzetének javítása tovább gyorsuljon. A bérfelzárkóztatás megindítása során szerzett tapasztalatok birtokában lényeges változások következzenek be a fekvő- és járóbeteg ellátás mellett az alapellátásban és az otthoni szakápolásban foglalkoztatott szakdolgozók körében. Garanciális elemeket kell beépíteni a meghozandó rendelkezésekbe azért, hogy a béremeléseket a munkáltatók végre is hajtsák. Ez különösen az alapellátás területén okozott problémát. Az emelés mértékét és ütemezését tovább kell igazítani a mindenkori garantált bérminimum összegéhez annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények ne értéktelenedjenek el. A társadalom, illetve a leendő ápolók megszólításában fontos szerep hárul a szakmai köztestületre, de ehhez kormányzati segítség és támogatás is szükséges.”

    B.E.„Az állam szerepe természetesen kulcskérdés. Jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kell adni a szakembereknek az egészségügyben. Úgy gondolom, az elvándorlás legfőbb oka, ezek együttes hiánya. Mi a saját lehetőségeinkhez képest, igyekszünk különböző egészségügyi intézményeket, klinikákat, egyetemeket támogatni. Évente körülbelül félmilliárd forintot fordítunk erre. Például támogatjuk a koraszüléssel foglalkozó orvosok bérkiegészítését, vagy a drága orvosi műszerek vásárlását. Az oktatást is hasonló nagyságrendben támogatjuk, hiszen kiemelten fontos a minőségi szakembergárda képzése, a megfelelő utánpótlás biztosítása. Versenyképes tanszékeket, oktatói gárdát szeretnénk látni, ezt segítik a különböző ösztöndíjprogramjaink, elsősorban a biológia és a kémia területén.”

    É. I.„A felelősség és a döntés természetesen az állam döntéshozó szervei és a parlament kezében van. A szakma, ahogy eddig, ezután is készen áll jó döntések meghozatalának előkészítésében.”

    H.Z. „Ahhoz, hogy az egészségügyben a szükséges intézkedésekről és a sorrendiségükről érdemes legyen beszélni, a válságkezelés és a problémák feltárása mellett szükség lenne a célok és elvárások tisztázására is. E nélkül ugyanis az eszközökről folytatott vita nem visz igazán előre. Azonban a szakemberek és szakpolitikusok közötti vitákban sem mindig tapasztalok a célokat és a teendőket illetően konszenzust, holott ez előfeltétele lenne annak, hogy a pártpolitikai dimenziókban megnyilatkozó közszereplők és a közpolitika irányítói legalább az alapelvekben egyetértésre jussanak. Ezzel együtt, elkerülhetetlennek tartom, hogy az egészséges életvitel társadalmi szintű feltételeinek megteremtésére irányuló szellemi és anyagi erőfeszítésekbe a társadalmi, a kulturális és a gazdasági élet valamennyi szereplőjét vonjuk be.”

    K.I. „Természetesen az intézkedéseket kormányszinten kellene elindítani, és a "fronton" dolgozó szakemberek bevonásával dönteni az előbbiekben említett, fontos lépésekről.”

    V.Gy. „Évtizedes léptékű, nagy kormányzati támogatottságot élvező, társadalmi párbeszéd mellett alakuló, folyamatos visszajelzésekkel kontrollált intézkedés sorozat lehet eredményes. Ehhez a kormányzatnak, az egészségpolitikának, valamint a szakma és a betegek képviselőinek meg kell találniuk a hangot egymással és közös irányba kell haladniuk.”

  • Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

    Nógrádi Tóth Erzsébet

    Medicina Fórum

    Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

    A valaha mért legalacsonyabb, 4 ezrelék alatti szintre csökkent a  csecsemőhalandóság tavaly Magyarországon a KSH jelentése szerint. Ez a 2015-ös adatokhoz képest 7, a 2013-as eredményekhez viszonyítva pedig 25 százalékos javulást jelent.

    Elsősorban a szakemberek munkájának, a jól szervezett szakmai programoknak és az orvosi műszerpark folyamatos fejlesztésének köszönhető a siker. A javuló eredmények megőrzésének egyik alapfeltétele az egész gyermekkoron átívelő gondozás, követés biztosítása – mondta Dr. Szabó Attila, a hazai legnagyobb szülészeti, valamint kora- és újszülött intenzív ellátást biztosító Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökhelyettese a témában tartott sajtótájékoztatón, amelyről a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatóság tájékoztatta a Medicina Fórum munkatársát.

    Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója  kiemelt célnak nevezte a műszerpark korszerűsítésének folytatását. Egyúttal jelezte, hogy a Semmelweis Egyetem örömmel venne részt egy kora- és újszülöttek számára szolgáló úgynevezett szervpótló centrum kiépítésében, amellyel elsősorban a koraszülöttek vesepótló terápiájára és a hagyományos módszerekkel nem lélegeztethető gyermekek kezelésére lenne lehetőség. Dr. Szabó Attila szerint a csecsemőhalálozás csökkenése jelentős részben a szakemberek felkészültségének és munkájának köszönhető. A Klinikai Központ elnökhelyettese az elsődleges célok között említette a magas színvonalú képzés megőrzését, és a folyamatos fejlődés biztosítását az orvosképzést végző egyetemeken.

    Az egészségvédelem leghatásosabb és leginkább költséghatékony módszere a minél korábbi életkorban történő betegség-megelőzés – mondta Dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Újszülött Intenzív Osztályának vezetője. A Magyar Perinatológiai Társaság, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Neonatológiai Tagozatának elnöke közölte: 2013 és 2016 között több mint 5 milliárd forintot költöttek orvosi műszerekre országszerte, ennek is köszönhető, hogy 5,1 ezrelékről 3,9 ezrelékre csökkent a hazai csecsemőhalandóság. Dr. Szabó Miklós elsősorban az újszülöttek egészségével kapcsolatos adatgyűjtés fejlesztését, a család- és újszülött barát szülés és kórházi ellátás kiterjesztését, a legsúlyosabb állapotú újszülöttek és koraszülöttek jelenleginél centralizáltabb kórházi ellátásának megszervezését tartja fontosnak a további javulás érdekében.  

    Dr. Kovács Tamás, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára komoly eredménynek nevezte a 4 ezrelék alatti csecsemőhalálozást. Mint mondja, büszkeséggel tölti el a társaságot, hogy a hazai gyermekorvoslás világszínvonalú teljesítményekre képes. Hozzátette, a csecsemőhalálozás az egészségügyi ellátás színvonala mellett az adott ország általános civilizációs fejlettségére is utal. Dr. Kovács Tamás köszönetét fejezte ki valamennyi, a munkában részt vevő szakembernek, és hangsúlyozta: a javuló eredmények megtartásához további kitartó munkára van szükség, amelynek központi eleme a koraszülések számának csökkentése, a koraszülöttek életkilátásainak és életminőségének további javítása, valamint a szoptatás támogatása és az anyatejjel táplált csecsemők számának növelése.