Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Tisztelt Olvasónk!

A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

Medicina Fórum
Nógrádi Tóth Erzsébet

nmed

„A hazai és a nemzetközi nukleáris medicina jeles személyisége éppen akkor született, amikor 1943-ban a "radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" indoklással a magyar származású Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat.” Így kezdte méltatását Szilvási Istvánról, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában dolgozó professzorról, a Nukleáris Medicina Osztály vezetőjéről, az Egészségügyi Szakmai Kollégium alelnökéről, a Nukleáris Medicina Tagozatának vezetőjéről Környei József, az orvostudományok kandidátusa. A Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékülésen Kosztolányi György akadémikus, az MTA orvosi osztályának elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: a technológiai fejlődés révén igen költséges lett az orvoslás, amely a nukleáris medicinában igen jól tetten érhető. Ám ez az a terület, amely különösen alkalmas arra, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlatban alkalmazza. Muszbek László, az MTA Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottság elnöke is elismeréssel beszélt az ünnepeltről, kiemelte Szilvási professzor tudományos munkáját és a képzésekben, továbbképzésekben való eredményes munkáját. „A magyar szakorvosképzés sokat köszönhet neki” – jelentette ki.
A Vörösmarty Gimnáziumban tanuló Szilvási István szinte minden tantárgyból jeleskedett, ám nem csak a reáltárgyakból kapta a dicséreteket, de kiváló zenei érzéke lévén e területről is bezsebelt oklevelet. Aztán mégiscsak a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kötött ki, amelyet ugyancsak kiválóan végezte el. Az Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján kezdte a gyógyító munkát, belgyógyász szakvizsgát szerzett, majd 1980-ban megszerezte izotópdiagnosztikai szakvizsgáját is. Az életútját méltató Környei József elismeréssel szólt egyebek mellett arról az évtizedről is, amely során, 1983 és 1993 között továbbképző szemináriumokat szervezett az MTA veszprémi akadémiáján. A mögötte lévő fél évszázad alatt 4 könyv szerzője-, 24 könyvfejezet írója, 140 tudományos közlemény szerzője-, és társszerzője, előadásait számos nemzetközi folyóiratban referálták. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, tavaly pedig megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Kereszt Polgári Tagozata kitüntetést.
Az ünnepségen a szakma kiválóságai, egykori munkatársai, tanítványai, családja és barátai előtt „Saját sugaras sorsom” címmel tartotta meg életmű előadását Szilvási István. „Az életkor nem érdem, ám mivel az ember agysejtjei csökkennek, könnyebben kordában tudja tartani azokat” – kezdte a tőle megszokott humorral. „A mögöttem hagyott 50 év alatt annyi minden történt, ám amikor megpróbáltam összefoglalni, rájöttem, mégsem vagyok zseni”- folytatta az öniróniát, hiszen „nem is olyan egyszerű az embernek önmagáról beszélni, márpedig velem ez most fordul elő először” – mondta.
„A klinikai munka és az oktatás vezetett végig az évtizedeken, amely során arra is rájöttem, hogy a betegek akkor is igaza van, ha nincs.” Hálásan gondolt vissza első munkahelyére, az SE III. Belklinikájára és ottani munkatársaira. Ám határozottan állíja, az 1975-76-os erlangeni Nemzetközi Atomenergia Ügynökségi ösztöndíjának köszönheti, hogy a nukleáris medicina mellett kötött ki. „Wolf professzortól tanultam meg a diszciplínát, az ottani egyetem már akkor igen jól felszerelt volt műszerekkel, kiváló munkatársakkal dolgozhattam”. Itthoni nukleáris medicina pályafutása a fővárosi, Szabolcs utcai kórházban kezdődött, ahol „minden szakmában dolgozó orvossal együtt tudtunk dolgozni, sajnos ez ma nincs így”- jelentette ki. Pedig az általa művel tudományág, a diagnosztika számos más orvosi szakterülettel van szoros kapcsolatban. Ezek között kiemelkedő az onkológia- és kardiológia, amely szakágakkal több kutatást is végeztek. E mellett folytatta az Erlangenben megkezdett gasztroenterológiai kutatásokat is.
Mérleget vonva úgy látja, hogy 1998 változást jelentett a szakmai életében. Egyrészt, mert akkor választották meg őt a Magyar Orvosi Kamara alelnökének, amely tisztséget 2007-ig töltötte be. Az idő tájt sok publikációja jelent meg a közmédia lapjaiban, a betegek, az egészségügy helyzetének elemzéséről, anomáliáiról. Alelnöke lett a Hevesi György Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaságnak és az Európai Nukleáris Medicina Társaságban is vezető tisztséget vállalt. Európa legelismertebb előadóit hozta Magyarországra és a többi Közép- Kelet európai országba, ahol 16 év alatt 44 európai nukleáris medicina továbbképző szemináriumot szervezett. A részvevő fiatal orvosok jelképes részvételi díjért intenzív, magas színvonalú képzést kaphattak.
Részt vállalt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Technológiai Értékelő Bizottságában. „Nem kis dilemma, komoly etikai kérdés, hogy mit lehet és kell befogadni a közfinanszírozásba. A diagnosztikához a megfelelő gyógyszerek mellett jelentős szerepe van az eszközöknek, például a CT, MRI, PET berendezéseknek. Elismeréssel szólt arról, hogy tavaly elfogadta az Országgyűlés a radiogyógyszer helyi előállításáról szóló jogszabályt, és az is lényeges eredmény, hogy ma már mind a négy orvostudományi egyetemen működik PET és talán az Egészséges Budapestért Program részeként kap egy PET berendezést a Honvédkórház is. Évente 30 ezer PET vizsgálatot finanszíroznak Magyarországon, ezzel – lakosságarányosan – a hetedikek vagyunk Európában. Úgy látja, „túl szigorú lett a PET lista, bővíteni kell az indikációs kört.” Ám lényegesnek tartja a szakmai-módszertani irányelvek kidolgozását. Fontosnak tartja, hogy „ne a finanszírozás, hanem a szakma döntse el, mi történjen a beteggel, másrészt a túlzott specializáció miatt ne vesszen el a beteg.” – mondta.
A Medicina Fórum kérdésére elmondta: „Elégedett vagyok az életemmel, mert a hobbimat csinálhattam, azt, amit szeretek. De elégedetlen is vagyok, mert talán többet lehetett volna tennem. De generációváltás van, és sok sikert kívánok az új kollégáknak.”
Lényegesnek tartja, hogy a szakma menjen előre, ebben sok olyan szakmák közti megegyezés kell, aminek eredményeként mindent a helyén tudnak kezelni. „A beteg érdeke, hogy a szakma fejlődésével elért eredmények jussanak el hozzá a közfinanszírozásban.”
Saját szakterületével kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy már az első izotópterápia, a pajzsmirigyrák és a pajzsmirigy túlműködés radiojódkezelése és a pajzsmirigy szcintigráfiás vizsgálata is (a második világháború idején) molekuláris alapú terápia és diagnosztika volt, bár akkor még nem tudták, hogy a molekuláris medicina része. A jódizotóp kezelés igazi célzott, személyre szabott terápia az adott betegeknél.
Az egészségügy jelen állásáról az a véleménye, hogy „muszáj hozzá nyúlni a rendszerhez annak érdekében is, hogy a tudományos eredmények hasznosuljanak a gyógyításban. Kérdésünkre elmondta: sajnos a nukleáris medicinában dolgozók is kevesebben vannak a szükségesnél, kevés az orvos, a szakdolgozó. Ám az is tapasztalható, hogy a legkorszerűbb technológiák, köztük a PET vonzó a fiataloknak, jó lenne megtartani őket a hazai egészségügyben.

INTERDISZCIPLINÁRIS FÓRUMOK

AZ EGÉSZSÉG TÍZ PARANCSOLATA

 2018

BELÉPÉS